27/03/2019
Legszebb nekrológ a WaffelKingről. Köszönjük a szívet melengető sorokat!
"Most, hogy lassan a múlt része lesz a WaffelKing, még hosszan gyönyörködtem a neten az ínycsiklandó waffelek fotóiban, szívekkel és kreatív mintákkal rajzolt tetejű pazar illatú kávékban, a gyümölcsös, fagyis, mandulás, csokis, pillecukros, tejszínhabos, raffaellós, toffifees, karamellás, nutellás rakományú falatnyi és mégis jóllakásnyi édes tésztacsodákban, az illatos, hűvös limonádék citromos, narancsos, mentás, epres ízvilágában, az elegáns szívószálakban, s már csak felidézve gyönyörködöm a kézzel gazdagon írt tábla vidám, örömteli és reménykedő mozdulatokat eláruló betűiben, a hivalkodásmentesen, mégis elegánsan megtervezett bútorokban, a hívogató képekben, a profi berendezésben a pult mögött, a ragyogó tisztaságban, az otthonosságban, ami belengte azt a kis helyiséget és amire mindenki oly nagyon vágyik. Az igényességben, a látható és érezhető benső értékben, a láthatatlan de szinte tapintható, a fogékony szívek által nagyon is érzékelhetően jelenlévő sok apró - talán nem is tudatosan létrehozott - kis csodákban, melyek létén múlik a mindenkori jelenben és minden térben az élet minősége, értelme.
És felidéződik bennem az ott megélt találkozások izgalma, öröme, a megajándékozottság intimitása és tapintata, a mosolyok, gesztusok, hangulatok, a béke és remény, a vendégek, a beszélgetésekben megosztott küzdelmek, marketing és design, akciók és promók, tervek, anyagiak, időbeosztás és önfeláldozás, hit és kemény munka, munka. Alkalmazottak, barátok, család, testvérek, összefogás. Kreativitás, hit és ismételten kemény munka.
Tapasztalat, érték. Érték, mert az életetek, a szívetek része. Nem csak volt, hanem marad örökre.
Most már nekem is fel kell dolgoznom, elbúcsúzni tőle. Hát, bevallom, nem könnyű... Könnyeket csal a szemembe. De megmarad benső tartalomként, bekerül elveszthetetlenül a szívek neki rendelt szép fiókjába, és hozzájárul sajátos tartalmaival a jövőhöz."
