Írók Boltja

Írók Boltja A múlt század végétől irodalmárok és képzőművészek kedvelt találkozóhelyeként vált híressé Budapest egyik nagy hírű kávéháza, a Japán.
(528)

Helyén 1950-től könyvesbolt működik, amely elsődleges feladatának a kortárs és klasszikus magyar irodalom teljességre törekvő bemutatását és terjesztését tekinti. Emellett széles választékot kínál magyar és idegen nyelvű irodalmi, irodalomtudományi, filozófiai, társadalomtudományi és művészeti könyvekből, folyóiratokból, valamint szótárakból és lexikonokból. A vásárlók tájékozódását számítógépes

adatbázis is segíti. Az Írók Boltja közismert egyéni képi világú, tematikus - egy-egy könyvet, kulturális eseményt bemutató - kirakatairól is. Az egykori Japán Kávéház hangulatát és művészetszervező szerepét idézendő, a boltban hangulatos teázó működik, amelyben lehetőség nyílik a helyben olvasásra, valamint itt kapnak helyet a rendszeres és népszerű könyvbemutatók, irodalmi estek, író-olvasó találkozók is. At the beginning of 19th century, Café Japan became one of the most popular and famous gathering places for artists and writers in Budapest. From the mid-1950s, Írók Boltja (the Writers' Bookshop) has occupied the place that was once Café Japan. The bookshop's first and foremost goal is to showcase, represent and distribute contemporary and classic Hungarian literature in its entirety. Besides literature, the store offers a great selection of Hungarian and foreign publications on literary theory, philosophy, social science, art books, art magazines and periodicals in different languages, and also dictionaries and encyclopedias. The shop's professional staff is there to dispense advice and a computer database is also available. Írók Boltja is well known for its unique window showcase that displays individual books and promotes cultural events on a regular basis. Conjuring up the original atmosphere and cultural role of Café Japan, an intimate teahouse operates inside the store where the costumers can freely read. Regularly held book launches, literary events and writer-reader meetings also take place in the teahouse. Die Buchhandlung Írók Boltja wurde Mitte der Fünfziger Jahre gegründet. Sie befindet sich in dem Gebaude, wo seit dem Ende des vorigen Jahrhunderts das Kaffeehaus Japán sich als beliebter Treffpunkt für Literaten und Künstler einen Namen gemacht hat. Das wichtigste Ziel der Buchhandlung ist es, die zeitgenössiche und klassische Literatur in ihrer Vollstandigkeit zu prasentierenation und zu vertreiben. Daneben bietet sie eine reiche Auswahl an ungarisch- und fremdsprachigen Werken der Literatur, Literaturwissenschaft, Philosophie, Sozialwissenschaften und Kunst, an Zeitschriften, Wörterbüchern und Lexikas. Die Kundinnen und Kunden können sich mit Hilfe einer Datenbank leicht orientieren. Die Buchhandlung Írók Boltja ist auch für ihre künstlerisch-individuelle, thematische Schaufenstergestaltung bekannt, wobei einzelne Bücher oder kulturelle Ereignisse vorgestellt werden. In der Buchhandlung findet sich auch eine gemütliche Ecke, wo die Kunden Tee trinken und lesen können. Dadurch wird an die Stimmung des einstigen Kaffeehauses erinnert, aber auch dessen Tradition als Kunstvermittler weitergeführt. Hier finden die regelmassig veranstalteten und gut besuchten Buchprasentationen und literarischen Abende statt. So belebt und fördert die Buchhandlung auch den Kontakt zwischen dem Lesepublikum und den Künstlern.

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/33. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk. INTERJÚ...
13/08/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/33. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

INTERJÚ

„Engem igazából a tömörítés izgat”
Tóth Krisztinával Hegedűs Claudia beszélget

„Tóth Krisztina 2022-ben publikált regénye, A majom szeme megjelent horvátul, Xenia Detoni fordításában, Mariarosaria Sciglitano tolmácsolásában olaszul, illetve angolul is Ottilie Mulzet remek átültetésében. Hamarosan pedig spanyol és tamil nyelven is elérhető válik. Ezúttal a regény külföldi recepciója mellett a legújabb válogatásköteteiről is kérdeztem. Bár Tóth Krisztina alapvetően rejtőzködő szerző, most bepillantást engedett a dolgozósarkán túli, kétlaki életvalóságaiba is.”

FEUILLETON

Senthuran Varatharajah Isten közöttük volt: mert Isten már elhagyta őket címmel írt Visky András Kitelepítés című regényéről és Tankó Tímea német fordításáról, ezért a könyvért kapta meg Visky András és Tankó Tímea a Haus der Kulturen der Welt Nemzetközi Irodalmi Díját.

„A szüntelen tagadásnak erről a politikai rendszeréről és családja válaszáról erre a rendszerre, az állhatatos „nem!“-ről tudósít Visky András regényében, a Kitelepítésben. Visky ebben a regényében húsz éven át foglalta be a legvégső emberi tapasztalatot a szó legbelsejébe. Ezt a sérült szót a maga széles, a hivatali utasítások nyelvétől a Bibliából vett napi szakaszok liturgikus nyelvéig terjedő regiszterével ült***e át Tankó Tímea figyelmes fordítása magyarról németre. „Az ember – írja Visky – úgy van megteremtve, hogy ne tudja meghallgatni a saját szívét.” Ez a mondat a fordító kiindulási helyzetét is jellemezhetné. Tankó pedig nemcsak a regény szívét hallgatta meg, hanem belehallgatott a csend tartamába, ama fél örökkévalóságba is, amely minden szívverés után következik. A Kitelepítés a fogság makacs könyve.” (Fordította Adamik Lajos.)

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Lapis József Túl a reményelven című kritikája Kovács Edward A másik éj című verseskötetét elemzi.

„A másik éj cím és kifejezés többféle módon is megérthető. Vonatkozik egyfelől arra, hogy a mindennapi éjszaka jelképesen a fényétől megfosztott, sötétségbe burkolózó élet, a halál terrénuma. De ennél többről van szó, amennyiben a versek ezt a jelképi megfelelést továbbgondolják és lebontják, valamint rendre játékba hozzák az éjképzetek egyéb jelentésrétegeit is (az éjszakai bacchanáliáktól kezdve az álmokon keresztül az éj elmúltának, a feltámadásnak a kísértéséig). A könyv az éjről és halálról gondolkodás örökké felforgató másikját mutatná meg nekünk. Áfra János pontos fülszövegében írja, hogy „a meditáció, a prédikáció és az ima beszédmódjából táplálkozó gondolati költészet ez”.

VERS

A versrovatban ezen a héten Cselényi Béla és Nyirán Ferenc versei kaptak helyet. Most Cselényi Béla egyik versét mutatjuk meg itt az olvasóknak:

befektetnek

elkísér anyám
a gyermeksebészetre
visz befektetni

trolira szállva
rögzítem aktuális
pillanatomat

rövidnadrágos
elkényeztetett gyermek
jön éppen felénk

elkényeztetett
értelmiségi kölyök
vagyok magam is

jaj félek
félek
a fehér klinikától
sérülékenyen

ma már nem alszom
elnyűtt puha ágyamban
csak fehér rácsos

kórházi vaságy
simul ridegen hideg
pizsamám alatt

Budapest, 2026. III. 21.

PRÓZA

Ady Edina, Légrádi Gergely, Murányi Sándor Olivér és Seres Róbert prózája.
Tárcatár: Balássy Fanni.

Részlet Ady Edina Varjakkal érkezünk című írásából:

„varjakkal érkezünk. varjakkal távozunk. az utca sötét és hideg. fekete villanás a szemem sarkában. odafordulok, becsukódik egy ablak a töredezett falú bérház második emeletén. felborított kukákat kerülgetek. tojáshéj a bakancsom alatt. különös állagú folyadékok az orr részen. le kellene törölnöm, de nincsen nálam semmi. üres kézzel jöttem. mindig üres kézzel érkezem. károgás hallatszik. visszaverik a házfalak. a köd megül a kapualjakban. keveredik a hátrahagyott sötétséggel. néha úgy tetszik, alakot ölt. falnak dőlő férfi cigarettázik. egy kutya pisál a sarkon. mikor közelebb érek szertefoszlanak. lábam körül remegő pára csupán a létezés. rágyújtok. minden reggel új csomag cigaretta lapul a zsebemben. nincsenek boltok. az étel az asztalon vár. hideg és kemény, bocskorrá száradt tojás és fekete kenyér. a tányér mellett fekete tollak. károgás. megállok.
– egyszer majd boldog leszel.”

TÁRLAT

Medvigy Édua Kata Világszép alkimista nők, ragyogjatok! című kritikája Anselm Kiefer kiállításáról szól.

„Ólom, szalma, agyag, salak, hamu, törött üveg, szárított virágok és alkimista nők. A feledésbe merült, eddig nem tárgyalt történetű aranycsinálók. Anselm Kiefer a milánói Palazzo Realéban megrendezett tárlatán úgy próbálja gyöngéden alakítani, szelíden formálni a művészettörténeti és történelmi kánont – felhívni annak női aktoraira a figyelmet, akik kitörölt***ek a történelemből –, ahogy ábrázolt karakterei formálták az anyagot. Létrehozza a kollektív emlékezet mikrokozmoszát.”

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás építészetkritikájának témája a Jože Plečnik tervei alapján átalakított templom a muravidéki Bogojinán.

„A címadásom a szlovén építészre, Jože Plečnikre utal, akit nyilván csak nagyon kevesen ismernek, ezért éreztem úgy, hogy ilyen hatásvadász módon kell a magyar olvasókhoz közelebb hoznom. És miért? Mert megérdemli az erőfeszítést, hogy beleéljük magunkat abba, hogy egy kétmilliós országnak is lehet olyan jelentős/emlékezetes/nagy hatást gyakorló építésze, mint a mi Kós Károlyunk.”

ZENE

Fáy Miklós a veronai Arena Aida-előadását értékelte.

„Nem állítom, hogy Franco Zeffirellit soha nem hagyta cserben a józansága és a jó ízlése, de ennyire ritkán, mint a huszonharmadik évadját futó Aida rendezésében. Veronában, az Arenában. Csodálatos, tébolyult pénzszórás, arany piramison nagy bazi fáraó ül, körülötte mindenki csillogó ruhában énekel, mintha a strassz az egyiptomi öltözék elengedhetetlen része volna. Tiszta Las Vegas.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/32. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk. FEUILLE...
06/08/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/32. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

FEUILLETON

Fried Ilona Itt sárkányok vannak című írása a Théâtre du Soleil előadásáról szól, mely az ukrajnai háború előzményeit dolgozza fel.

„Az Itt sárkányok vannak az Ukrajna elleni orosz agresszió fölött érzett kétségbeesett dühből született. Mit tehet a színház a háború ellen? Alkotói a felfoghatatlannak tűnő háború történelmi gyökereit keresték. A megértés igényét személyes kötődések is erősítették: Mnouchkine részben orosz származású, a társulat egyik tagja pedig ukrán gyökerekkel rendelkezik. A rendezőnő számára azonban az ukrajnai háború nem pusztán történelmi érdeklődés kérdése. 2023-ban – mit sem törődve életkorával – tizenöt társulati taggal Kijevbe utazott, hogy a „szolidaritás, a hála, a szeretet, a remény” kifejezésére workshopot tartson az ország különböző részeiből érkező több mint száz résztvevő számára. Az útról film is készült.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Csak körbe jársz című kritikája Adorjáni Panna Körbe című regényét elemzi.

„Adorjáni Panna első regénye alaposan végiggondolt, komoly mesterségbeli tudással megformált, érett alkotás. „Finomvegyes.” Behúz a maga világába – a más generációhoz tartozó befogadó elsőre azt hiheti, ó, csak ezekről a mai fiatalokról olvas. Pedig az irodalom egyik legnagyobb kísértése is megkörnyékez minket újra: az érzelmek iskolája.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Vida Kamilla Demográfiai csúcs című verseskötetét két kritika elemzi:

Maros Márk: Közéletrajz

„Két alakmás, két őskép. Az egyik jelszava a múlt, a másiké a jövő, az egyik mérsékelt, a másik reakciós, az egyik „anyás”, a másik „apás” (Imre és Iván). Egymást feltételező és kiegészítő ellentétek, amik nem csak a társadalmi, hanem a személyes polarizáltság alakzatai is. A Priori incantatem című vers felől olvasva a két alakmás ikermagot hordozó pálcái fivérek („Egy család vagyunk, / és természetesen ezt nem mi döntöttük el”), ennél fogva akkor se sebezhetik meg egymást, ha a prófécia azt mondja, nem élhet az egyik, míg él a másik (úgy tűnik, nincs Vida Kamilla-kötet Harry Potteres vers nélkül!). Sorsuk a küzdelem, nem a győzelem, ám nem lehetséges, hogy a győzelem a küzdelem folytonosságában, a konstruktív vita örömében és potenciáljában keresendő? – mintha ezt a kérdést boncolgatnák a kötet versei eltérő aspektusokból: „itt vagyok, nélküled nem tudnék élezni kardot, / pedig a kard élezése az élet” (Monológ tizenöt év múlva).”

Nagy Balázs Péter: A Szerző feltámadása

„A Demográfiai csúcs a szerző első kötetének nagytestvére, aki paradox módon később született. Folytatás és/de továbblépés. Elmozduló hangsúlyok, emelkedő tétek, bővülő tapasztalati keret és baráti kör. A fent említ***eknek a fényében külön tanulmányt érdemelne az utóbbi évtizedek verseskötetiben foglalt köszönetnyilvánítások mélyebb elemzése, a Vida-kötet nem kevesebb, mint ötvenhat személyt említ, csupa olyan neveket, akik innen-onnan ismerősnek csenghetnek a közegből vagy a közéletből. Ezen a ponton pedig szükséges egy kicsit elidőzni, és aláhúzni a kötetben megkonstruált lírai én alapvető markerjeit.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Lesitóth Csaba és Szeles Judit versei kaptak helyet. Ezen a helyen Szeles Judit egyik versét adjuk közre:

Afrikai szerelemvirág

A szomszéd néninek van egy cserép
afrikai szerelemvirága, vagyis kék liliomja,
amit nyáron az udvaron tart rendszerint.
De a növény idén tavasz óta, amikor is
kihozta a garázsból, nem nőtt egy centit sem.
Talán, ha négy ujjnyiak a keskeny, kis levelek
már egy éve, pedig tavaly még virágzott is.
A néni afrikai szerelemvirága belebetegedett
a túlzott locsolásba – gyökérrothadásban szenved,
és már nagyon nehéz volna megmenteni a pusztulástól.
A szomszéd nénit is nehéz megmenteni a haláltól:
kilencven éves és szívelégtelenségben szenved.
Azt tartja a zulu hiedelem, hogy az agapanthus
női varázsnövény, ami segít a termékenységben,
a szülésben, és szívbetegeknek is adják a gyökerét.

PRÓZA

Gervai András, Kiss Judit Ágnes, Nyíri Katalin prózája.
Tárcatár: Balázs Attila.

Részlet Kiss Judit Ágnes Csókolom, tanárnő! című írásából:

„Aztán Evelin hetekig nem jön iskolába, Izabella hívogatja telefonon, de nem éri el. Nem az ő dolga lenne alapvetően, hanem az osztályfőnökéé, nem is érti, mit ugrál, de ugrál. Mégsem éri el Evelint. Pedig nincs magasan. Inkább mélyen. Egy nap aztán meglátja, már becsöngettek, Izabella rohan lefelé a lépcsőn, mikor észreveszi. Beszélni kéne vele, legalább két mondatot, hogy járjon be, ez az utolsó éve, hogy fog így felkészülni az érettségire, de Izabella így is késésben van, ha meglátja bárki a vezetőségből, megint baj lesz belőle. Evelint két haver kíséri a nevelőintézetből, egy párocska, diszkréten félrevonulnak smárolni, amíg Izabella Evelinnel tárgyal. És nincs szerencséje: az igazgatóhelyettes, Antal jön szembe, köszön, tovább megy, de Izabella gyomra görcsbe rándul, mit fog ezért még kapni!”

KÖZ-TÉR

Boros Géza E. P. sírja című írása Esterházy Péter gannai sírjáról szól:

„Ganna egy csendes, festői kis falu a Bakony lábánál. Fő nevezetessége a Szent Kereszt felmagasztalása templom, melynek altemplomába temetkeztek egykoron a leggazdagabb magyar főúri család tagjai, az Esterházyak. Tíz éve itt nyugszik Esterházy Péter.
A templom kulcsát könnyű megszerezni, a helyiek nagyon segítőkészek. Az öntöttvas kulcs eredetinek tűnik, ahogy a zár is korához illően nehézkesen nyílik. A neoklasszicista körtemplom – amely a római Pantheon mintájára épült – műemlék, a mauzóleumot pedig a Nemzeti Örökség Intézete nemzeti sírkertként tartja számon. Az épület ennek ellenére nincs jó állapotban, az Orbán-kormány több mint 3000 templomfelújítása sorába ez a hely valamiért nem fért bele.”

FILM

Báron György Mariano Cohn és Gastón Duprat Argentin történetek című filmjét értékelte.

„Az Argentin történetek összekötő anyaga nem az epizódok tartalmi hasonlósága, hanem az abszolút főszereplő, Guillermo Francella játéka. Tizenhat különböző alakban tűnik fel, tehetős üzletembertől érzelmes maffiózón át balfék családapáig, kisstílű nepperig, narcisztikus filmrendezőig, hülye és okos nagypapáig, tökéletes átlényegüléssel, rá sem lehet ismerni. Ilyen elképesztő átváltozást eddig csak a világsztár Cate Blanchettől láthattunk a Manifesztumban, és a zseniális Orson Wellestől az Egyszemélyes zenekarban. Kihagyhatatlan.”

SZÍNHÁZ

Gergics Enikő a Szentendrei Teátrumban látott Haragossziget című előadást elemezte (rendező Widder Kristóf).

„A tér ereje azonban nem ér véget ezzel a nagyon egyértelmű jelképességgel, a gondosan megépített színpad zártságával, sűrűségével önmagában is nyugtalanító, folyamatos barangolásra, felfedezésre hívja a néző tekintetét, nem lehet megszokni, pláne nem megunni. Widder Kristóf persze ért a tér nyelvén. A kívülről, egy másik hiányos családból jövő fiú nem tud behatolni ebbe a fadobozba, a bejutás már a pusztulás előszobája. Ez a stilizáló, lírai rendezői nyelv gyönyörködtet is amellett, hogy kifejez.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/31. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.INTERJÚ„...
30/07/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/31. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

INTERJÚ

„Anyázni fogunk”
Cserna-Szabó Andrással beszélget Kácsor Zsolt.

Meglepő könyvvel jelentkezett Cserna-Szabó András: Anya csak egy nincs címmel írta meg felmenőinek XX. századi történetét, és tőle igen szokatlan módon ezúttal nem ereszt***e szabadjára az immár védjegyévé vált, elszabadulásra hajlamos fantáziáját, hanem a „valóságból” dolgozott. Az általa „hidrid- vagy korcsregénynek” nevezett mű hátsó borítóján a szerző közli, hogy „anyázni fogok” – így hát ennek jegyében faggattuk történelmi és irodalmi „anyázásáról”.

FEUILLETON

L. Varga Péter A legtágasabb menedék – ahová az ember felejteni jöhet című esszéjében Barcelonáról írt.

„Ahogyan tehát egy bizonytalan energia Barcelonába vitt (mindenhol jó, de a legjobb mindig másutt), úgy a katalán környezet a város kronotopikus valóságát tárja föl az itt időző számára. Az időzés átmeneti, de nem rövid lefolyású állapot, és összet***ebb reflexiót tesz lehetővé, mint a turista tekintete. Miként a séták elmélyülnek, úgy egyre világosabban látszik a hely színeváltozása: Barcelona a kora középkortól kezdve a (katalán) régió központja, amely számos hódítást, uralkodócserét megélt a rómaiaktól a mórokon át a Bourbonokig és persze Franco rémuralmáig, s ez idő alatt rendkívül sokat változott a város képe.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Hegedűs Claudia Életsebek című kritikája Patricia Lockwood Lesz még másik belőled? című regényéről szól.

„Ha valakire igazán érvényes, hogy értelmetlen bármilyen műfaji skatulyába zárni, az kétségtelenül Patricia Lockwood. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a regényvilágaihoz, már amennyiben szigorúan prózai műveknek tekinthetők ezek a Szabad ötletek jegyzéke-szerű elmeáramlások, ajánlatos felvillantani a negyvennégy éves amerikai költő-író-esszéista rendhagyó karrierútjának stációit. Már csak amiatt is, mert talán nem is beszélhetnénk Lockwood-jelenségről, ha Patriciát tizenkilenc éves korában nem éri sz*****is abúzus.”

VERS

A szám versrovatában ezen a héten Pollágh Péter és Schein Gábor versei kaptak helyet. Itt Schein Gábor egyik darabját mutatjuk meg:

A lecsöppent joghurtra

Attól félek, gyakran a legrosszabbat kapod
belőlem. Egy torzonborz, izgága kerti
törpét, aki után hajszálak és körömdarabok
maradnak, a konyhában ráadásul lecsöppenti

a joghurtot, minden ragad tőle. De hidd el,
ez is csak azt jelenti, szeretlek, ha nem tartod
kifacsartnak ezt az érvelést. Köztünk minden stimmel,
ez igazán hihetetlen. Az animális arcot,

amit főleg reggel nehéz lemosnom, merném
ilyen szégyentelenül rád bízni, ha nem zuhannék beléd vakon
minden nap újra? S ahogy blúzaiddal ingeim egy szekrény

lakói, lehetnénk-e közelebb egymáshoz? Mert a selyem
olyan a vászonnak, ha nem képtelen e hasonlatom,
mint levél fényevő színe a fonáknak. Fonák ez? Csak szerelem.

PRÓZA

Burns Katalin, Csikós Attila, Kókai János, Sinkó József prózája.
Tárcatár: Csobánka Zsuzsa Emese.

Részlet Sinkó József Friss vakondtúrások című írásából:

„Álmos is vagyok már, és fent a madarak is hipnotikusan kanyarodnak folyton az egyik irányba. A szemhéjam is csak arra jó, hogy álmodozni tudjak. Biztos másra is, de most tipikusan azt játssza az agyam, hogy ha két másodpercre becsukom a szemem, már forog a film. Mint az egyetemen az analízis előadásokon. Nálunk mindig tele volt a terem. Én meg úgy hallottam, senki nem szokott előadásra járni. Ezt mondták azok, akik a többi egyetemre jártak, ezzel hencegtek, meg az 1,8-as szakátlaggal, ahol már a kettesükkel ösztöndíjat kaptak. Abból vették a sört meg a gitárra a húrokat.”

FILM

Stőhr Lóránt Christopher Nolan Odüsszeiájáról írt elemző kritikát.

„Nolan azon ritka művészek egyike, aki hollywoodi szuperprodukciók sorát jegyezve is megőrizte szerzői filmes státuszát, visszatérő témái, sajátos világlátása és meghatározó stílusjegyei átütnek az egyre grandiózusabb projektjein is. Az ő Odüsszeiája sötét, kilátástalan, erőszakos, mintha csak a Batman-trilógia apokaliptikus fantasy-világát ült***e volna át képzeletbeli historikus kosztümök közé. A rendező ízig-vérig veteránfilmként kelt***e életre az Odüsszeiát, a harcmezőn traumatizált katona sivárra gyalult érzelmi világa, a retinájára égett pusztítás színezi szürkénél szürkébbre az antik mitológia megannyi csodálatos lényét és helyszínét.”

RÁDIÓ

Károlyi Csaba a Kossuth Rádió átmeneti állapotáról írt.

„Eddig is tudható volt, hogy az archívum szellemi kincsesbánya, kiváló anyagokat őriz, csak elő kell őket venni. Ma már lassan történelem mindez: a rendszerváltás első húsz évében rengeteg értékes felvétel készült. Voltak jó dolgok utána is, de korlátozottan. Helyrehozhatatlan a veszteség, amelyet azért szenvedett el a magyar irodalom és a magyar kultúra, mert sok fontos felvétel nem készült el. Sok minden elkészült máshol, nem a »közmédiában«. De hát a közmédiának elemi feladata a nemzeti kultúra értékeivel foglalkozni.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/30. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.LUDASSY ...
23/07/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/30. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

LUDASSY MÁRIA (1944–2026)

Részlet Kardos András nekrológjából:

„A filozófia, ha politikai gyakorlatként lép fel, és nem pusztán megalapozza a gyakorlatot, katasztrófába torkollhat, mondta Ludassy Mária tizenhat könyve közül már az elsőben.
Nem szóltam még a remek tanárról, nem szóltam – a francia felvilágosodás mellett – a brit morálfilozófia legjobb magyar ismerőjéről. És nem szóltam arról, hogy sok nemzedék köszönheti neki a morál vállalhatóságát. És nem szóltam arról, hogy Ludassy Mária filozófiatörténész egyike volt legjelentősebb filozófusainknak.”

INTERJÚ

„isten pedig egy elsötétített szobában ül” –
Erdős Virággal beszélget Horváth Dániel.

„Erdős Virág több mint húsz kötete közül a legújabb az isten címet viseli, az első, a Belső udvar 1998-ban jelent meg a JAK-füzetek sorozatában. Sokan emlékezhetnek az ezt is el (2013) vagy az erdős virág könnyei (2022) című könyveire. Tavaly prózakötetet jelentetett meg Kalocsa címmel, régi és új gyerekverseket Aligali címmel.”

FEUILLETON

Can Togay A küklopsz szeme című esszéje Molnár Gergely halálára íródott.
„Molnár Gergely számomra a hetvenes évek elején – itt érdemes pontosítani az időt: 1972–73 táján – bukkant fel a kor sötétjében, váratlanul és érthetetlenül. Ez az utóbbi jelző nem őt, hanem inkább a kort és az abban való akkori létemet jellemzi, jóllehet ő maga is rejtélyes, valamiképpen a koron, a Kádár-valóságon kívülről érkezettnek tűnt.
Hétköznapi nevének szinte minden részlete ellentmondott megjelenésének: akár fejedelminek is mondható, ázsiai metszésű vonásai, tartása, halk beszéde, prémkabátja inkább egy fantasyvilág valamely szereplőjéhez tették hasonlatossá – ha ez a toposz a mai gyakoriságában akkoriban már létezett volna –, mint egy Molnár Gergely nevű magyar emberhez.
(…) Molnár hamarosan elhagyta Magyarországot. Ami maradt, az a hetvenes-nyolcvanas évek delíriuma, és a kultúrtörténészek szerint a Molnár alapította Spions-zenekar örökségéből kinövő hazai új hullám. Ami engem illet, Molnár távozásával ismét olyan időszak kezdődött, amiről úgy véltem, nem vonatkozik rám.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Szilágyi Zsófia Kádergyerek vagy nepo baby című kritikája Mészöly Ágnes Ügynökök és úttörők című kötetéről szól.

„Mészöly Ágnes könyve nem ismeretterjesztő munka, mégis olyasmikre is kellett figyelnie, hogy 1983-ban mennyibe került egy gombóc fagyi (a fiú főszereplő számára annyira fontos ez, hogy mindent fagyimértékegységre vált át, így saccolja meg, mi mennyibe kerülne a saját korában) vagy milyen mosógépet használtak, netán hogyan döccent meg húszméterenként a busz az M7-es autópályán, ami aszfalt helyett betonlapokból épült. Ha most valaki erre legyint (legalábbis az 1971-es születésű szerző korosztályából valók vagy a nála idősebbek), hogy ez könnyű, hiszen emlékszünk, azt figyelmeztetném: a személyes emlékezet mindehhez meglehetősen kevés, sőt, az is előfordulhat, hogy épp a későbbi történelmi eseményeknek bizonyuló történések nem maradnak meg bennünk…”

AZ ÉS KÖNYVE JÚLIUSBAN

Deczki Sarolta Testük minden porcikája című kritikájában Tompa Andrea Kiváló testek című regényét elemzi.

„A cím tehát azoknak a férfiaknak a testére vonatkozik, akik bűnösnek számítottak a diktatúrában, üldöztetésnek voltak kitéve, megfigyelték őket, adott esetben pedig börtönbe kerültek. Ezt az agresszív hatalmi gyakorlatot opponálja a „kiváló testek” szókapcsolat. A regénybeli férfiak testi jelenlétére irányítva a figyelmet, és ezzel azt demonstrálva, hogy nem értéktelenek, csúnyák és bűnösek ezek a testek, hanem igenis, kiválók. Büszkének is lehet lenni rájuk – ez a Pride mozgalom logikája is. A „csakazértis”: büszkék vagyunk arra, amit elnyomnak, üldöznek. Ami a közmegegyezés szerint normális, azért nem kell kiállni, az elfogadott identitásképlet. A heteronormatív sz*****is gyakorlat mellett nem kell tüntetni. Amellett kell kiállni, amit annak ellenére büntetnek, hogy nem okoz semmi kárt senkinek, ellenben mérhetetlen szenvedést az érint***eknek. Ezért a büszkeség és ezért a kiválóság a címben.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Solymosi Bálint, Szabados Attila és Vörös István versei kaptak helyet. Közülük Solymosi Bálint Mi legyen? című ciklusából közöljük itt az egyik darabot.

XLVII

Akkoriban sűrűbbek voltak az őszi esték, a kertvárosi
utcán, az avar fölött ott maradt lombsűrű neheze az elme
aprócska játékainak, összetörve összegyűlve, hazafelé
menet alig járva mindegyre, ott az október végi lassú szél
dédelgette ég sötétje alatt, rendőröktől, „tégláktól” és más
esetlen árnyaktól kísérve; derűre ború, gondoltam – ha volt
derű, az a lendületé, a végső kétségbeesés kényszerű derűje
volt…, a szerelmet elutasítani, az országot is elutasítani,
túltenni magunk rajta, mint egy otromba sértésen…, hisz
egy országot elképzelni, ahol, és egy szerelmet, akivel élni
lehet, képtelenségnek bizonyult…; tisztában kellett lenni
azzal, ha valakitől tüzet kérsz zakód zsebéből előkotort
cigarettádhoz, akkor úgy hajoltok össze, karotokat aztán
úgy engeditek le, mint akik épp meglétük határán állnak.

PRÓZA

Bereczk Imola, Bozsik Péter, Szondy-Adorján György prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Bozsik Péter Az 52-es szoba című írásából:

„Loholtam vissza a kollégiumi szobába, ahol este Milával aludtunk. Mindenki szembe jött a folyosón, nem győztem kerülgetni az embereket, egyikbe-másikba bele is ütköztem, sűrű bocsánatkérések közepette trappoltam tovább, fejemben anyám mondata zakatolt, „a busz nem vár, a busz nem vár”. Valóban kevés időm maradt a busz indulásáig. (Mila a buszpályaudvaron várt.) Az esőkabátomat felejt***em a szobánkban, azért kellett visszamennem. Nem csak azért, mert esőre állt, hanem azért is, mert ez volt a kedvenc dzsekim, jó minőségű, fekete, dán esőkabát, a kisebbik fiamtól kaptam ajándékba. 52-es szoba, 52-es szoba, remélem, jól emlékszem, miközben az ajtókra ragasztott, barna műanyagszámozást vizslattam egyre idegesebben.”

ZENE

Malina János a szentmargitbányai Tosca-bemutatóról írt kritikát.

„Ami a zenei megvalósítást illeti: Valerio Galli vezénylése igazolta azt, hogy az olasz opera, és azon belül elsősorban Puccini specialistájának tekintik. Vezénylése ugyan jórészt láthatatlan maradt, de ahogyan az előadást nem csupán technikailag, s nem is pusztán zeneileg, de drámailag is erőteljesen kézben tartotta, az így is alapvető benyomást gyakorolt a nézőre-hallgatóra. Érzelmi skálája kifejezetten gazdagnak bizonyult a legbensőségesebb pillanatoktól a legbrutálisabbakig; az előadásnak sodró ritmusa volt, és a dinamika, a hangszínek, az agogika finom árnyalatai is érvényesültek. Mindez a zenekart is dicséri, amely szinte hibátlanul, teljes koncentrációval játszott, és mívesen formált hárfa- és fuvolaszólókkal t***e még vonzóbbá az előadást.”

FILM

Stőhr Lóránt Pedro Almodóvar Keserű karácsony című filmjéről mondott véleményt.

„Az idősödő Almodóvar jobban meghajlik az elbeszélés valószerűségének törvénye előtt, ha mást nem, legalább kiteszi az idézőjeleket szélsőséges fordulatokban gazdag történetei előtt. Így a Keserű karácsony főhőse is egy idős filmrendező, aki éppen a Keserű karácsony című forgatókönyvét írja. Raúl elapadt művészi ihletét az élet szélsőséges történéseiből pótolja, előbb csak saját életének válságos időszakából merít alapanyagot, aztán, mivel elégedetlen alakuló művével, szemérmetlenül lopkodni kezd a körülötte állók tragédiáiból, és azokból próbál egységes forgatókönyvet gyúrni.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Garaczi László 70. Boldog születésnapot kívánunk Üveggolyó-díjas barátunknak!
17/07/2026

Garaczi László 70.
Boldog születésnapot kívánunk Üveggolyó-díjas barátunknak!

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/29. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.MEGHALT ...
16/07/2026

Boltunkban már kapható az Élet és Irodalom 2026/29. száma, amit a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánlunk.

MEGHALT VÉGSŐ ZOLTÁN

Fáy Miklós, Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László búcsúztatja.

Részlet Grecsó Krisztián nekrológjából:

„Ha rákeresnek, az ÉS-honlapján közel negyven oldalon sorjáznak a cikkei! Döbbenetes mennyiségű anyagot írt a lapba. Tanulmánykötetek sora jelezhetné az életművét, de ő sosem tolakodott, nem helyezte magát a zene elé. Ezért lehet, hogy bár a munkáit sokan ismerték, és a szakmá(k)ban (a zenei, a színházi, a filmes, az újságírói szcénában) komoly tekintélye volt, a széles közönségben kevesebben tudták, ki ő. Pedig olvashatták, hallgathatták, nézhették.”

GARACZI LÁSZLÓ 70

Részlet Márton László köszöntőjéből:

„A személyiség és az életmű ellenáll minden besorolási kísérletnek. Ha koboldnak nevezem, játékos kedvű mágusnak, önfeledt világteremtőnek, az nem besorolás, csak hozzávetőleges hasonlat. Humoristának sem érdemes minősíteni, noha kétségkívül bőven van humora. Mégsem minden könyve humoros. Némelyikük még csak nem is mulatságos, inkább melankolikus. Van úgy is, hogy a mosoly a lehangoltságon keresztül észlelhető.”

ÁGOSTON ZOLTÁN 60

Részlet Darvasi László köszöntőjéből:

„Azt gondolom, Ágoston Zoltán főműve maga a Jelenkor, annak életben és szinten tartása, példaértékű színvonala. A Jelenkor a Holmi kimúltával újra átvette a vezető szerepet a célzottan fojtogatott honi folyóiratirodalomban. A lap működésében van valami diszkrét, elegáns, hivalkodástól mentes, megbízható erő. Ami ott megjelenik, az jó. Érdemes. Fontos. Izgalmas. Nem lőnek félre, aligha tévednek el. Azt is gondolom, Ágoston élete a mind zajosabb és izgalmasabb pécsi irodalmi csinnadratta is, ott bábáskodik a PécsLitnél, a Bertók-díj alapításánál. Fesztiválok, rendezvények, moderálások szervezője.”

INTERJÚ

„Alek született író” – Krasztev Péterrel Hegedűs Claudia beszélget

„Ahogy mondani szokták, volt már minden, csak akasztott ember nem. A rendszerváltás évében fejezte be orosz, bolgár, összehasonlító irodalomtudomány szakon az egyetemet, és az azóta eltelt majd négy évtizedben számos kulturális területen dolgozott, folyóiratszerkesztőként (Beszélő, Világosság), tengernyi publicisztikát írt napi és hetilapokban, tucatnyi kötete jelent meg, és olyan kitűnő szerzők műveit ült***e át magyarra, mint Milen Ruszkov, Kalin Terzijszki, Ivanka Mogilszka vagy Ina Valcsanova. (…) A beszélgetésben minduntalan felmerült a kortárs bolgár széppróza egyik legolvasottabb szerzőjének, a két éve elhunyt Alek Popovnak a neve. Okkal. Ritkán esik meg ugyanis, hogy író és szótolmácsa között nemcsak szoros munkakapcsolat, de életre-halálra szóló barátság is kialakuljon.”

FEUILLETON

Markó Béla Erdély, a magasban című esszéje Láng Gusztáv sajátos közéletiségéről szól.

„Már az 1971-es úgynevezett Kántor–Láng (vagyis a Kántor Lajos és Láng Gusztáv által írt Romániai magyar irodalom 1945-1970) is megkísérli persze az erdélyiséget vagy romániaiságot definiálni, olyan ideológiai kényszerek közepette, amelyek nyilván próbára teszik a szerzők nyelvi képességeit, hiszen miközben a román pártállam nem tűri Erdély regionális sajátosságainak hangsúlyozását, ugyanakkor mindenképpen szorgalmazza a romániai magyar kultúra elválasztását a magyar kultúra egészétől. Ennek ellenére a bevezető írója megtalálja a kompromisszumot, amelybe bele lehet érteni a virtuális haza meglétét. Ugyanis Romániát ,,földrajzi hazaként” határozza meg, ami abban a korban eléggé egyértelmű célzás egy másfajta hazára, és már az is nagy szó, hogy átcsúszott a cenzúrán: „A romániai magyar irodalom idő- és térbeli határait készen kínálja a történelem. Születésének évszáma 1919, földrajzi hazája pedig Románia. Bölcsőhelye, szűkebb pátriája Erdély (mely központi szerepét az irodalom életében mindmáig megőrizte) és a vele szomszédos részek.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Lapis József Balázsolás címmel írt kritikát Mohácsi Balázs Újabb narancsok gurulnak el című regényéről.

„Az elbeszélés ellenáll a totális tapasztalatként történő befogadásnak: életesemények – például a „mamácska” tragédiája: összeesése, az otthonában rátalálás, a kórházba juttatás napja; a pályázatokat kísérő workshopok leírásai; az apától megörökölt szőlő gondozásának érzékletes krónikája („A permetezés művészet” 21.) – egyszerre nagyon közvetlen és szétreflektált elbeszéléseit olvassuk, rengeteg, különféle formájú és műfajú költeményt (egy külön dolgozat tárgyát képezheti majd a mű recepciójában a versanyag áttekintése), szótárregény-fejezetet, félszáz oldalnyi idézetgyűjteményt („mottóügyek”, három fő téma köré csoportosítva: az én elbeszélésének nehézségei, a halál kérdésköre, a dél-dunántúli táj apoteózisa), a végül elnyert ösztöndíjról tudósító 400 hexametert, kalligrammákat, képi kollázsokat (amelyek hol narancsokat, hol szerzői arcképeket hasznosítanak), esszészerű gondolatfutamokat, (meta)fikciós és szürreális prózai betéteket, avantgárd szövegalkotásokat. (Tegyük hozzá: a könyv tördelése is mesteri.)”

VERS

A versrovatban ezen a héten Benkő Attila, Juhász Tibor és Lutter Imre versei olvashatók. Közülük itt Juhász Tibor egyik versét ajánljuk az olvasók figyelmébe.

Válás

Ha szakembert hív magához,
nem akarják elfogadni a pénzét,
az autószerelő is hajlandó lenne
ingyen leműszakiztatni a kocsiját.
A buszmegállóban úgy néznek rá,
mintha leánykori nevén végre
kapható lenne azokra a dolgokra,
amelyekért a férfiak általában fizetnek.
Így kell végigsietnie a zsákutcán,
ahol az osztozkodás után
vályogházat tudott venni.
Elvált anyám, ha tükörbe néz,
sírni kezd.

PRÓZA

Háy János, Péter János, Németh Ákos és Prosenszki Róbert prózája.
Tárcatár: Balássy Fanni.

Részlet Péter János Holtszezon című írásából:

„Egy bő hónappal előre egyeztettünk mindent, mindössze négy főre kért vacsorát, nem saját magának, ő csak a szervezési feladatokat végzi. A vacsoravendég nem kívánta magát felfedni, de kifejezetten az én főztömhöz ragaszkodott. Ez azért hízelgett, és a leadott menüsorból nagyjából be is lőttem, hogy kiről lehet szó: jó eséllyel egy öregúr az, mintha tolmács lenne, talán egy német csoporttal volt nálam először, időnként megjelent munkától függetlenül is, hol egyedül, hol pár rokonnal, baráttal. Igen szerette a marhahúslevest májgaluskával, előételnek a húsos palacsintát kirántva, tartárral – ez főételnek is beillik, de annak mandulás pisztrángot kért grillezett spárgával, desszertnek pedig kardamomos gyümölcsrizst, barna rizsből, mandulatejben főzve.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia a Fővárosi Nagycirkusz Mirázs – Örökség című előadását értékelte.

„A Mirázs – Örökség persze mindezek ismerete nélkül is megállja a helyét, mert mi tagadás, az előadás valóban nagyszerű, ám a fentiek talán segítenek abban, hogy ne ügyességi számok egymásutánjaként vagy puszta piaci árucikként, hanem művészi alkotásként tekintsünk rá. A produkció, ahogy azt pár éve az FNC-ben is szokjuk, mondanivalót hordozó, kissé pátoszos keretbe ágyazódik: a dalolva a magasba emelkedő Holdasszony (Misurák Tünde) és a tatár népviseletből kölcsönzött papucs-csónakban evező, időnként lírai átvezetéseket deklamáló Álomhajós (Horváth Róbert) ezúttal a mesék birodalmába kalauzol, egy kislány álomvilágába.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Cím

Andrássy út 45
Budapest
1061

Nyitvatartási idő

Hétfő 10:00 - 19:00
Kedd 10:00 - 19:00
Szerda 10:00 - 19:00
Csütörtök 10:00 - 19:00
Péntek 10:00 - 19:00
Szombat 11:00 - 15:00

Telefonszám

+3613221645

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Írók Boltja új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Írók Boltja számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória