Irom a dalom

12/02/2018

Jónás Józsefné Júlia
Balatonkenese.

A megfáradt ébredése

Aranysárga ragyogás!
De visszahúz az ágy,
Miben a rugó megfáradt már.
Kint a fény, az ébredés,
És a madár kikeletet fűtyül,
A faüllőjén ülve üzen,
De visszahúz az ágy.

Kinek gerince sérült,
Keze, lába fáj,
Könnypára harmatja függönye szemének,
Csepjei látását tisztítják,..
De visszahúz az ágy.
Könnyködbe borult élete,
Várja a hajnalhasadást,
De visszahúz az ágy.
Álmát fekhelyén angyalok aranyozták,
Visszahúz az ágy.
Már szoroz, soroz a napsúgár,
Munkába megy,
Ki menni tud,
De visszahúz az ágy.
Hiába csalogat csalogány,
A rigó rikkantás vidítás,
De visszahúz az ágy.
Visszahúz a múlt még,
Mi jövőt nevelt,
De kacag a szétdobáló.
Visszahúz az ágy.

Suttog a szellő,
Fülembe lehel,
Kinyílik lelkem kapuja.

Élj az élőkért!

Fény-függönyt vált szemem.
Ébredek.

11/02/2018

Júlia Jónásné

Rigó dal "fordítás (próba program".

( Az utolsó 18 sor fűtyülhető.)
Bevezetés:

Rigó kórus:
Rigó karnagy, ki
Előénekel,
Nem ágrólszakadt dirigens,
Trónja a faág,
Mely neki is jár, ahogy másnak a kórusban,
Kik nem tolongnak a karzatra akaratosan.
A maguk teritóriumuk trónjuk,
Miben fészküket rakták
Saját gyüjtésből.
Malterük a nyáluk,
Csőrük szerszàmuk,
Mik genetikai védjegyek is.
Úgy látják, úgy látjuk,
Visszavonhatatlan bízonyíték a tulajdonjogra.
Lakhelyükbe nem költöznek fecskék,
Pedig az ő fészkükbe verebek mentek,
Mire visszajöttek téli nyaralásukból.
Főrigó, kirívó, kihívó, hívó, fióka hívó tanító.
Rigő fütty.

(A következő sorok fűtyülhetőek:

Van fiú itt?
Fűttyfűrütty,
Fiók, fiuk?
Fűtty fürügy, füttyfűrütty,rügy ügy.
Rügy, fűtty, fű rügy,f(é)reg, csőür ügy..
Fütty fű rügy fű pitty, prütty, pritty,
Itt fitty én,
Ti fütty, mi?(fejét félrehajtja kérdőn)
Talán
Hétfőn.

Hét fő válaszol:
F"itt, fütty,fió.
Itty fhű jó.
Fitty,röpülök,
Gyühök, de ülökh.

Rigó karnagy dühöng?

Füttyfiók fitty ülsz, gügyülsz?
Sassfi ügy, sasfi úgy?
Sassfi, sassfiú!
Fitty, fitty,fitty?
Fűtty, fügyd,fütyzde!!!
Bhujt, fhujt, fujht?

Pfittyet füttyen,
Van fió, van fiók, van fiuk,Fütty, fű, rügy, ügy, úgy, igy,
Irigy, iritty,
Füttyfürüttyügyünk fittyt fütyülünk.
Eriggy,eriggy,eredej!!!

Drága, kicsi rigócska dalra fakadt :) HD-ben nézzétek! :)

09/02/2018

Ember tud- e szebbet alkotni?
Még a képzetelünk sem éri el a természeti képek szín- vonalát.

06/02/2018

Jónásné Júlia,
Balatonkenese

Bárcsak.

Bárcsak magunkba néznénk mélyen!
Nyomorunkat ne tetézné
Oktalan vád és méreg,
Azok ellen,
Kik minden telhetőt megtettek értünk!
Bárcsak olyan lenne a tanítás és tekintély,
Hogy félnénk a veszteségtől,
Mert a törvényszerűséget
Az irgalom nem törli el!
Bárcsak okulnánk mások kárán,
S nem maradánk árván,
Úgy, ahogy nem tervezhettük!
A jó ember csak jót tervezhet,
De az esetlegesség is telhetetlen.

Az esetlegesség tehetetlen,
És talál művéhez cimborát ,
Hogy megigyák a más borát,
Ha a saját lé elfogyott.

Mindenki megihatja a levét a saját főztjének,
De van mikor mások löttyével kell beérnünk,
Lehelletnyi létünk színpadán.

Lehelletnyi létünk színpadán
Bezavar a lámpás, a
A lámpatartó, a
Lámpaláz,
És a közönség is lehet közönséges.

Ha az atyai szív oly képeket hagy maga után,
Hogy
Az emlékképekből képletek érhetnek
Az élet tekergő útján, akkor
Tablóját
Magunkal cipeljük a nagy Úton,
Mely pálya nem a lóversenyé.

Ki mélyen magába néz,
Nem mást vádol,
Csak megérti,
Hogy az önvád után
A szelid megigazulás
Mindenkit megtalálhat
A maga békességében.

Bárcsak magunkba néznénk mélyen,
Hol a Teremtőnk szemei is
Megpihenhetnének rajtunk végre!

05/02/2018

https://plus.google.com/+JózsefnéJónás/posts/ZLg6rxAW2a3

Netezésem története. Minden írásos kommunikáció úgy kezdődik, mint az ember élete.. Hallgat. Hallgat a magzat, Hangját hallani, érteni ki tudja? Ha ... - Józsefné Jónás - Google+

30/01/2018

Az oldalamon pártos politikát nem szeretnék látni.
Számomra hazám népe és házam népe sorsa szent ügy, nem a pártoskodások , gyülölködések fészke.
Kérem, tiszteljék akaratomat!

29/01/2018

Júlia Jónás
Balatonkenese.

Fényrészek.

Mig boncolgatják az egészet,
A részek szétszórva , egymást lesve,
Folyton keresik ellenpárjaikat,
Hogy összeálljanak, amiképp a kezdet kezdetén.
Egymásbaolvadva alkották a rendet,
Melybe belerendeltetett az élet, és
Megteremtette Édent
Oszthatatlanul az Élet Szent Szelleme.
Szemünk fénye,
Hol lesetten, hol lesve,
Úgy hat, mint a mágnes,
Néha vonzva,
Máskor taszítva,
Olykor eltakarva.
Rejtve őriz,
Kutat kutatva az élet vízeihez.
Bármit szakít szét szenvedéllyel,
Szenvedéssel a sors,
A részek ,
Mindig keresik az egészet, és a
Helyet, mibe beleférnek.

Fészke nemcsak a madárnak van,
De minden létezőt burok borít.
Van, amikor valami háborít,
Megfejtéssel lefejti azt mi fenntartott, s fenntartani akar a Természet viharaiban is.

Ahol a dög, ott a keselyű.
Sólymoknak, sasoknak gyönyörűség az étek,
Nem vétek, ha azt keresi, mi neki az élet.

A részek, mint a részeg,
Nem nyughatnak,
Amig nem telítettek..

A fények már szemünkben is égnek,
Néha jó, ha lesűtjük őket
Szégyenkezve, mert kétkedőn boncolgatni
Büntetlenül nem lehet.

Mint Mózesnek hajdan,
Orcáját takarták,
Mert Isten ragyogását szemlélni
Kevésnek adatott.
Ha eljön az ideje e térben,
Az ember is térdel,
Hogy az
Egész része lehessen..

28/01/2018

Jónásné Júlia
Balatonkenese

Napba nem nézhetek.

Napba nem nézhetek,
Kutatni ködben mit lehet!?
Az tesz bizontságossá, mit már a múltban megismertem.
Lelkem lelkendezett mesék fátylain,
Mik tiszta fényt takartak,
Az
Örök kincsek ládikájában.
Fényt fénnyel takaró fények,
Szép csillagos éjek
Sötétjétől félve,
Mintha szellem hinta
Ringna erre-arra,
És az árnyak a szélben,
A félig sötéttel
Üztek, kergettek az idővel,
Mert az idők gonoszok,
Ha késik a Szó, hogy " Ne félj!
Magamat űzve,
Célomat kitűzve , siettem,
A magam dolgát tenni,
Azután pihenni,
Legalább az ágyam szélére,
Melyet megszenteltek ősi imák.
Szemlélni a csodás szépséget,
Félelmetes gyönyörűséget,
Büntetlen nem lehet a por pór gyermekeknek.

Napba nem nézhetek,
De csak nappal tehetem a napi dolgom,
Ahogy ősanyáink a gondunkat viselték.

Kutatni ködben sem kell,
Mert a munkás kézi munkája kéznél van mindig.
A mindennapi kenyerét,
Eledelét, tennivalóját add meg neki ma
És mindig, minden , minden nap!
Uram.

28/01/2018

Angyali meditáció, kérlek tisztitsd meg magad minden gondolattól, csak relaxálj, helyezd magad kényelmes helyzetbe! Csak hallgasd csodás zenét, elméd nyugtasd

26/01/2018

https://youtu.be/bhhHwl7zMTY

Képek:saját felvételeim Erdélyország utazásaimból 2016.05.15.Vers:Ady Endre-Csupán magamtól búcsúzom(Tanai Bella előadásában)Ez a csatorna nonprofit és nem k...

24/01/2018

Jónásné Júlia
Balatonkenese.

Fennkölt felhők futnak az égen.

Fennkölt felhők futnak az égen,

Kiket katonának küldött Ady,
Elzavarván őket
Az elmúlás fűstjeleivel:
Szolgáljanak múzsái harcrakész vezéreknek!
Felhőket hívnak,
Felhőket zavarnak a légben,
Légköri tények.
Mindig valamit visznek,
Mindig valamit hoznak,
Mindig valamit ígérnek.
Jaj a szegény múzsa- vezérnek!
Gondjai közt zavarja,
Örömében, békében hívja őket,
De azt csinálnak, amit akarnak.
Erősebb hatalom alatt vannak,
Mint mi,
Kiket cserépedénynek nevez
A fő fazekas földi inasa, szellembirodalom
Felkent hangadója,
Ki pfóféták lelkével élt.

Felhők futnak, kergetőznek,

A menyboltban adnak, vesznek,
Hol havat,
Hoznak,
Hol
Esetleg esőt,
Sőt zuzmarás időt,
És nemcsak a fagyos úton csúsznak az idők
Hullámlovasai.

Fenkölt felhők futnak az égen,
Mint régen, hajdan.
Ugyanaz a hajnal, mint máskor, máshol,
És a fülemüle se táncol délben.
Csalogány dal máskor, máshol dalolt.

Fehér felhők és sötétek,
Valamit hoznak és visznek.
Útja van a földnek,
Útja van az égnek,
És a nagy vízeknek,
Felhőkbe burkolt jeleknek.

A múzsák zsákja néha zárva,
Máskor megzabolázva, vagy zabolázáltanul,
Nem hangtalanul,
A múzsák
Tanítanának,
Csak szállásadót várnak..

20/01/2018

Jónásné Júlia

Nekem nem kell.

Nekem nem kell a vadon vadsága,
Nekem nem kell hízelgő szó.
Nekem nem kell hizelgő hablatty, s nyál,
Mely a mélyen megbúvó harag habja tán.
Nekem nem kell dicsőség se,
Gyalázat se,
Nekem nem kell mindennapos ünnep.
Nekem nem kell oly szeretet,
Mely nem ért a szóból.
Nekem nem kell nedű, édeskés,
Nekem nem kell szélsőség,
Mely mint a mágnes, miből több van a kelleténél
Összevissza zavar, rángat, tép,
Mint a gép, mi mágnesviharba tért.
Nekem egy mágnestér elég,
Mely megtart, s véd.
Magamhoz térvén:
Neken nem kell külön kérvény,
Hogy tegyem a dolgomat önként,
Nem tűrve önkényt.
Nem kell szószátyár szeretet,
Mely a magvát vesztve,
Még a tiszteletig sem ér fel,
Pedig a tisztelethez ígéretet fűztek
Az ősi, örök törvények.
A tisztelet se rangért, zsákmányul jár,
Csak azért, hogy ki hűséggel, önként szolgált,
Tovább tehesse dolgát
A Mindenható rendelése
Alapján.
Nekem nem kell más,
Mint az az élet,
Ahol a jóakaratú szegénynek
Is akarata, terve lehet,
Szabadon szolgálni a jövőnek.